Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

 És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni.

Te feltetted már magadnak a kérdést, hogy ki is vagy valójában? "Mami", "Anyuka", "Nagyika" vagy egy ízig-vérig nő, aki próbál megfelelni a különböző szerepeknek? Ahhoz, hogy egy nő újjászülethessen, olykor nagy árat kell fizetni. Müller Péter elárulja, hogy miért.

Borika hatvannyolc éves volt, amikor megtalálta az igazit. Özvegyasszony volt, két felnőtt lánnyal, három unokával. Csak én hívtam Borikának - a családjának Mama volt és Nagyika.

Biztos megfigyelted már, ha egy sorsszerep rásül egy emberre, akkor az illető neve is megváltozik.

Vajon mennyi sorsszerepet kell megélnie ahhoz a nőnek, hogy maximálisan helyt tudjon állni az életben és a választott férfi oldalán? Mert a feladat nem könnyű, és olyan is van, aki bár nem férfinak született, mégsem tud "nőül". A titok megfejtéséhez Müller Péter nyújt segítséget.

A női sors legnehezebb része, hogy sokféle szerepet kell eljátszani benne. Szerető, feleség, anya, munkatárs, melós, barátnő, családfenntartó, mosónő, takarítónő, szakács, néha pincér, ráadásul pszichológus, ideggyógyász és háziorvos (egy férjnek kell!), nem beszélve az olyan szerepekről, mint a kislány, a nagymama és az öregasszony.